Vízi invazív fajok Budapesten

2024.május 02.

Reggel a Margitszigeti Japánkertben találkoztunk, hogy feltárjuk, milyen fajok élnek a kis "tavakban". Weiperth András hidrobiológus rengeteg vödörrel és hálóval érkezett, így szinte biztos volt, hogy bőven lesz mit megvizsgálnunk. Fontos megemlíteni, hogy bár a Japánkert idilli az úszkáló ékszerteknősökkel és Koi pontyokkal, ezek a fajok nem őshonosok, inváziós fajnak számítanak. Elsősorban az akvaristáknak és a felelőtlen állattartóknak "hála" kerülnek az ehhez hasonló dísztavakba, halastavakba és horgásztavakba. Sokan nem néznek utána, hogy például egy ékszerteknős akár 30 évig is él és amikor megunják, egyszerűbb elengedni egy ilyen helyen. Mi ezzel a probléma? Képes felborítani az egész tó ökoszisztémáját. Nincsenek miattuk kétéltűek, mert megeszik az ebihalakat, illetve veszélyeztetnek más, őshonos fajokat. 

András közben a vízben elindult a halászgéppel, hogy meg tudjuk nézni közelebbről is az állatokat, amikről addig beszéltünk.

A japánkertben főleg inváziós fajokat találhatunk.

Egy pár perc után már vissza is tért egy márványrákkal. Ez a rák kiválóan alkalmazkodik, így nem meglepő, hogy ebben a termálvízben is megtaláltuk. Ennek a fajnak az esetében is több probléma felmerül. Pont a jó alkalmazkodóképesség miatt, ha átkerül a kis tóból a Dunába valószínűleg adaptálódik és akárcsak az ékszerteknős, kiszoríthatja az őshonos fajokat. Ezentúl terjeszti a rákpestist is. További érdekesség, hogy mivel szűznemzéssel szaporodik, az egész világon minden egyed nőstény, nem találtak még hímet. Ki fogtunk egyet, a már említett ékszerteknősökből és volt szerencsénk egy jó pár  szúnyogirtó fogaspontyhoz is.

A lenti tóból is csak egy ékszerteknőst és néhány fogaspontyot tudtunk kiszedni, szóval átsétáltunk az úton és lementünk a Dunához. Egy kifolyón keresztül érkezik meg ide a kis tó vize és vele sokszor különböző élőlények. Így lehetséges, hogy pár kő felfordításával itt is találtunk egy márványrákot. A kövek között megfelelő mennyiségű élelmet talál, közben pedig a meleg termálvízben áztatja magát, nem csoda, hogy nem akar elmenni innen sehova. Itt már sikerült egy Kecskebékát is megfognunk.

Sok élőlény érkezik a kifolyó vízzel, melyek utána a kövek alatt lelnek új lakóhelyre.

Terepgyakorlatunk itt még nem ért véget, összepakoltunk és átmentünk a Városligetbe. Az itteni tavat a Széchenyi gyógyfürdő elhasznált termálvize táplálja, ezért télen is meleg. Ezentúl, akárcsak a Japánkert, ez is a budapestiek megunt és kidobott kiskedvenceinek gyűjtőhelye, ahol eddig több mint 200 idegenhonos fajt azonosítottak. Itt is egy óriási ékszerteknőst szedtünk ki a vízből, akit András elmondása szerint sokan ismernek és nem is engedik elvinni.

A Városligeti-tó szintén tele van inváziós fajokkal

A Vajdahunyad várának vizes árkában megtalálható a Vörös mocsárrák, amely éjszakai lényként nappal maga ásta üregekben szeret pihenni. Teljesen átalakítják a meder felszínét, egy ennyire épített környezetben pedig hajlamos arra, hogy beássa magát a betonba és belülről bontsa a különböző épületek falait. Ez minden épület esetében hátrányos, de amely alatt még pincerendszer is található (mint a Vajdahunyad vára) kifejezetten veszélyes, hiszen egy idő után elkezdhet befolyni a víz, ami akár teljesen eláraszthat mindent.

Az utolsó megállónk a Szent István Forrás volt. Itt már mi is hálót ragadtunk és próbáltunk kihalászni néhány állatot. Fogtunk itt is rákokat és nagyon sok békát.

A Szent István Forrásnál is sok mindent fogtunk.

Itt már a nagy méretű békák sem maradtak el.

Minden túlzás nélkül az egyik kedvenc terepgyakorlatom volt, amit az eső ellenére is nagyon élveztem.